Kezd már nagyon égni a pofám, mert bezzeg amikor valami bánatom van azt azonnal elsírom itt ország-világ előtt, most meg hogy ilyen nagy öröm ért, csak lapítok itt sunyiban, ahelyett hogy egész tizedekkel emelném az ország boldogság-faktorát. Egy szó mint száz, felvettek a CEU-ra egyéves politikatudományi mesterképzésre. (tada.wav) Ezt annak köszönhetem, hogy miután visszadobták a PhD jelentkezésemet, írtam nekik, hogy de én nagyon mennék a CEU-ra, például MA-ra is, és voltak olyan jófejek, hogy a PhD-jelentkezésemet átvették MA-jelentkezésnek, pár napon belül felhívtak skype-on interjúzni és alig másfél hétre rá írtak, hogy várólistára kerültem. Ezt további két hét után én az „ide se kellesz” egy udvarias formájának gondoltam és már teljes gőzzel búslakodtam azon, mihez is kezdjek magammal szeptembertől, mire kaptam a hírt, hogy mehetek a CEU-ra.
Szóval öröm van és boldogság. Egy újabb évig lesz dolgom biztosan. Annál is inkább, mert belenéztem a tanrendbe és ha nem lenne elég bajom a diplomaírással bizony majd’ összepisilném magam az ijedtségtől. A Leiden négy tárggyal szemben itt nyolc kurzusom lesz egy év alatt ami még mindig tűrhető, de egyik-másik kurzusból heti két-három óra is van, persze mindegyikhez töménytelen olvasnivalóval, úgyhogy lesz dolgom elég.
Egyébként meglepő módon egész szilárd koncepcióm van, hogy mivel is akarom tölteni ezt a második mesterképzést. Most, hogy úgy érzem, bár azt azért túlzás lenne kijelenti, hogy értek Oroszországhoz, de legalább látom azokat az utakat ahonnan össze lehet szedni a tudást, (nem meglepő módon) politológiából kell felgyúrnom magamat, mégpedig a módszertani részéből. Egyrészt azért mert érzem pl. most a szakdolgozatírásnál, hogy ez hiányzik. Másrészt azért mert meggyőződésem, hogy a kemény módszertanos politológiáé a jövő. Harmadrészt azért mert talán több affinitásom van hozzá, mint egy átlagos politológus-hallgatónak (legalábbis a Corvinus kőkemény mezőjéből ítélve. akinek nem inge…). Végül de nem utolsósorban pedig nem mindenkinek van matekzseni húga aki tudja az embert korrepetálni alkalom adtán. (igaz is, Julcsi szólj már rá az Árokra, hogy a statisztikát egy kicsit nézzétek át, biztos ami biztos. köszi). Tervem megvalósítására egyébként a CEU ideális helynek tűnik. Tele van módszertani tárgyakkal a választék. Igaz, hogy angolul még sose tanultam statisztikát, de majd augusztusban felszívom egy kicsit magam. (haha!)
Csajkovszkij: 1812 - Nyitány. (azért mert az eleje kellően, magasztos, de utána elég erőt ad ahhoz, hogy az ember legyőzze Napóleont. Hozzá képest meg a CEU smafu.)
