Vándoréveim

Kezd már nagyon égni a pofám, mert bezzeg amikor valami bánatom van azt azonnal elsírom itt ország-világ előtt, most meg hogy ilyen nagy öröm ért, csak lapítok itt sunyiban, ahelyett hogy egész tizedekkel emelném az ország boldogság-faktorát. Egy szó mint száz, felvettek a CEU-ra…

Az egész úgy kezdődött, hogy hirtelen felindulásból felfújtam a biciklim kerekét, amivel balga módon és durván áthágtam a (holland) kerékpárhasználat kézikönyvének első és legfontosabb szabályát, mely kimondja, hogy „amelyik bicikli gurul, ahhoz nem nyúlunk”.…

Tehát ott tartottunk, hogy Madrid. A kultúráról már beszéltem, maradt a gasztronómia és a dévajkodás. Ezt a kettőt egyébként nem könnyű elválasztani, főleg azért mert, mint kiderült a spanyolok hajlamosak ivás közben is enni, a legkülönlegesebb tapasokat például egy baszk…

Madrid a kultúra, gasztronómia és dévajkodás városa. Persze ha nagyon korrekt és objektív szeretnék lenni elismerhetném, hogy bármely városról ahol kellően nagyszerű társaságban, kellően (ámde nem túl) rövid ideig tartózkodik az ember elmondható ez. Talán még Leidenről is.…