Pontosan a megadott napon, vagyis ma, április 15-én közzétette a Közép-Európai Egyetem, politikatudományi doktori képzési programjának felvételi eredményeit. Még egy érv ami alátámasztja, hogy egy nem mindennapi, precíz, ízig-vérig nyugati intézménnyel van dolgunk. Meggyőződésem szerint az egyetlenről Magyarországon. Ma tehát húsz nagyszerű és szerencsés diák szerte a világon örül, hogy a tervei szerint alakultak a dolgok, negyven-ötven szerencsétlen egy leheletnyivel kevésbé nagyszerű diák pedig búslakodik. Igazán kár érte, hogy én ez utóbbi csoportba tartozom.
Azt hiszem, hogy ha kilátnék a könnyeim mögül igazán nem esne nehezemre megtölteni vagy tizenöt oldalt önsajnálattal, részletesen taglalva, hogy mennyi munkát fektettem ebbe a jelentkezésbe, mennyire szerettem volna bejutni és milyen szomorú vagyok, hogy nem jött össze, de tartva tőle, hogy a Szomorú vasárnap óta nem látott öngyilkossági hullámot indítanának el soraim ezt inkább nem teszem. Hogy mit teszek az már problémásabb kérdés, mind rövid*- mind hosszútávon. A középtávom legalább nem kérdéses (töri beadandó, politika beadandó, szakdolgozat stb.).
A tudományos könyvek előszavának (bizonyára inkább formális) utolsó mondatai visszhangzanak a fejemben. „Minden közreműködőnek köszönöm a segítséget. A fennmaradó összes hibáért engem terhel a felelősség.” Bár a negatív válasz ellenére is azt hiszem, hogy nem kell szégyellnem magam a jelentkezési anyagaim miatt.
Vigasztaló emileket a szokott címre szívesen várok, válaszra a közeljövőben ne nagyon számítsatok. De pár nap alatt kiheverem, aggódni nincs miért. Tényleg.
Viszlát (és kösz a halakat).
*Jelen állás szerint megnézem ezt a videót, mert a leginspirálóbb dolgot amivel valaha találkoztam az interneten, és ha utána se fog rossz ötletnek tűnni, megbontom azt az üveg Chardonnayt ami már hetek óta csak a megfelelő alkalomra vár a hűtőben.
